Brandon Sanderson - The Alloy of Law (Mistborn 4.)

Író: Brandon Sanderson
Cím: The Alloy of Law
Sorozat: Mistborn 4.

angol borító

Én, aki olvastam Sanderson Ködszerzet trilógiáját - és nem mellesleg imádtam is - igen nagy elvárásokkal kezdtem neki a Végső Birodalom világában, bár időben háromszáz évvel Vin, Elend és Sazed kalandjai után játszódó új történetnek. Bár a régi szereplők további sorsáról is szívesen olvastam volna, maximálisan meg voltam elégedve a történet ilyen irányú folytatásával is.
    A világfelépítésben nálam Sanderson még mindig verhetetlen, és külön dicsérte jár a világban végbement fejlődésért. Érdekes volt látni hogyan fér el egymás mellett az allomancia, a ferukímia, és a technológia fejlődése, mint az elektromosság vagy a lőfegyverek. Az is külön jól volt bemutatva, hogy miként változott meg az allomancia használata, és milyen új képességek jelentek meg az új ötvözetek feltalálásával. Ráadásul rendkívül jó ötletnek tartom az úgynevezett Twinbornokat, akik a ferukímia és az allomacia képességével születnek, így mindkettő erejét használni tudják.
    A világgal kapcsolatban meg kell említeni, hogy sokkal könnyedebb és lazább maga a hangulat, legalábbis az előző kötetekhez képest. Megtalálhatóak ugyan morális és társadalmi kérdések, de az egész történet kevésbé epikus és komor, nagyobb szerepet kap a humor.   
    Az apró utalások a Ködszerzet trilógiára különösen tetszettek. A városok és épületek nevei, a kialakult vallások vagy utcák mind emlékeztettek a több száz évvel ezelőtt történtekre. A könyv végén felbukkanó csuklyás alak pedig különösen kedves volt a szívemnek, mindig is reménykedtem, hogy azon karakter története is kapni fog valamiféle lezárást, ha már ez eddig nem történt meg.
    Az új szereplők szintén egytől egyig érdekesek és egyediek voltak, nem éreztem azt egyszer sem, hogy bármiben hasonlítanának az eredeti trilógia karaktereire. Wax és Wayne párosát Sanderson remekül eltalálta, kettejükön lehet talán a legtöbbet nevetni.
    A harmadik fontosabb szereplő Marasi pedig személyes kedvencem. Ez betudható annak, hogy nem tudom olvastam-e valaha olyan női főszereplőről, akivel ennyire azonosulni tudtam. Az ő karakterével Sandersonnak megint sikerült egy Vinhez hasonló, erős és intelligens főhősnőt alkotnia, aki bátran szembemegy az adott kor elvárásaival. A női szereplőkkel kapcsolatban meg kell említenem Sterris karaktererét is, aki bár elsőre rendkívül idegesítőnek tűnt, látom benne a lehetőséget.
    A történetben megjelenő halvány szerelmi szál nem zavart, sőt érdekesnek mondanám, kíváncsian várom a további részekben mennyire lesz hangsúlyos. Sanderson már bebizonyította Vin és Elend esetében, hogy milyen szépen képes felépíteni egy kapcsolatot,így bizakodó vagyok.
    A további kötetek mindenképp érdekelni fognak, ahogyan Sanderson más munkái is.

Értékelés:5