Ann Aguirre - Enclave (Razorland 1.)

Író: Ann Aguirre
Cím: Enclave
Sorozat: Razorland 1.

Amikor egy könyv többször is szembe jön velem huzamosabb időn belül, például reklámok vagy ajánlások formájában, akkor előbb-utóbb hajlamos vagyok annyira kíváncsi lenni az adott műre, hogy mindenképp elolvasom, még ha  nem is hozott lázba a története. Az Enclave esetében is ez történt velem. bár itt végül örülök, hogy összeakadtam ezzel a könyvvel.
Először magyarul kezdtem el olvasni, de hősiesen bevallom az első pár oldal után átváltottam az eredeti nyelvre. Ennek igen egyszerű oka volt: a nevek. Sajnálom, de képtelen voltam ilyeneket olvasni, hogy Fakó, meg Pikk. Igen, tudom, hogy a Fade és Deuce nevek így hangzanának fordításban, de számomra borzalmasan zavaróak voltak, a Fakóról egyenesen egy ló képe ugrott be minden egyes alkalommal.
Szóval a rögös kezdés után elég hamar belerázódtam a regénybe, mert az biztos, hogy nagyon könnyen olvastatja magát és a történet is elég lendületes és izgalmas. Nincsenek nagyon üresjáratok, nem mondhattam egy jelentre sem, hogy felesleges vagy unalmas lett volna. A történet pozitívuma számomra az is, hogy az első résznek nincs függővége. Persze előrevetíti a folytatást, de önmagában is megállja simán a helyét. Ez nekem sokkal szimpatikusabb, valahogy mindig is utáltam ha egy gonosz cliffhangerrel akarnak becsábítani az írók a következő rész megvásárlására.
Magáról a történetről a fülszöveg is elég sokat elárul, ami szerintem annyira nem nagy baj, így is voltak azért kicsit megdöbbentő és elborzasztó pillanatok. Meglepő volt, hogy ifjúsági fantasy-hoz képest a világfelépítés igen sötét és rémisztő, valamint a könyv által boncolgatott témák is igen durvák. Társadalmi és morális kérdések tömkelege megjelenik a történetben és talán egy kis társadalomkritika is érezhető helyenként a műben.
Az erős történethez és világfelépítéshez sajnos azonban gyenge szereplők társulnak. Deuce szerintem főszereplőhöz képest rendkívül kidolgozatlan és üres volt. Nem éreztem élőnek a karakterét és úgy különösebben érdekes személyiséggel sem rendelkezett. Nem azt jelenti, hogy nem kedveltem, mint szereplőt csak szerintem nem sikerült olyan megjegyezhető karaktert alkotnia vele az írónőnek. A másik főszereplő Fade már egy fokkal jobbra sikerült, nála már éreztem egy kis egyediséget, de ő is valahogyan üresnek hatott a könyv nagy részében. A kidolgozatlan karakterek sorába sorolnám még Tegant is, ő volt számomra  legzavaróbban semmilyen. A történetéből adódóan pedig annyi lehetőség rejlett volna benne, de sajnos ezt az írónőnek nem sikerült kihasználnia.
Egy szereplő esetében azonban mégiscsak sikerült valami igazán jót alkotni: Stalker számomra feldobta az egész történetet. Érdekes háttértörténettettel és még érdekesebb személyiséggel rendelkezett, nála már éreztem valami egyedit és különlegeset, ami kiemelte az egysíkúságból. Külön jó pont, hogy nem egyértelműen beskatulyázható jóként vagy rosszként, épp ezért pedig fenn tudja tartani az érdeklődésemet.
A másik zavaró dolog számomra a halvány szerelmi háromszög volt, amit én elvből utálok. Sajnos érezhető volt, hogy az írónő a két férfi karakter felbukkanásával merre akarja ezt a dolgot vinni, de csak remélni tudom, hogy a következő részekben talán mégsem lesz ez az ide-oda rohangálás Deuce részéről. Az igazán rányomná a bélyeget a könyv hangulatára az én szememben.

Értékelés: 4

 

forrás: http://www.annaguirre.com