Sorozat: Daughter of Smoke & Bone 3.
Egy trilógia záró része mindig kényes pont számomra, hiszen nem egyszer megesett már velem, hogy az adott író vagy írónő a két részen át tartó imádatomat egycsapásra tönkre vágta egy rossz befejező résszel (pl. Éhezők Viadala) .Szerencsére Laini Taylor nem rontotta el ennyire a a története végét, de számomra mégiscsak egy kis csalódás volt ez a rész.
Nem titok az első két részt imádtam. A szereplők, a világfelépítés és a történet mind annyira egyedire és különlegesre sikeredett, hogy öröm volt olvasni Karou és Akiva történetét. Az előbbi kettőre a záró részben sem lehetett panaszom, a történetvezetésre már annál inkább. Az én ízlésemnek túlságosan elnyújtott és kiszámítható lett az egész sztori. Egyik nagy "meglepetés" sem okozott különösebb izgalmat, és az összes fordulatot jóval a bekövetkezés előtt tudtam. A könyv vége pedig különösen zavart, azt éreztem mintha az írónő gyorsan be akarta volna fejezni az egészet, ezért összecsapott egy ilyen  |
| angol borító |
A szereplőkre mint írtam nincs panaszom, mindenki hozta az előző kötetekben megszokott formáját és stílusát. Karou még mindig hatalmas kedvencem, a személyisége különösen megkapó és szerethető, ahogy Akiva-ról is csak ugyanezt tudom elmondani. Kettejük közös részeit különösen imádtam, nagyon jól volt ábrázolva a köztük lévő kémia és szerelem. Ahogy az előző részből hiányoltam a romantikus jeleneteket, itt aztán megkaptam őket, az írónőnek valahogy mindig sikerül csak annyira édesre varázsolnia az adott jelenetet, hogy nem fullad giccsbe az egész.
Mik és Zuzana jelenetekben sem szenvedünk hiányt, nekem ők például személyes kedvenceim. Az egész történet humoros és boldog pillanatait hozták el, nekik köszönhetően az olykor szomorú és nyomasztó hangulat is kevésbé volt hangsúlyos. A kapcsolatuk is annyira álomszerű és megmosolyogtató volt, hogy szívesen olvasnék róluk külön is történeteket, nem csak a meglévő egy kis novellát.
Külön történetet Liraz és Ziri esetében is el tudnék viselni. Amennyire semlegesek voltak számomra az előző részben, annyira megszerettem őket ebben a kötetben. Liraz karakterénél jól volt felépítve a személyiségében végbemenő változás, főleg ha belegondolunk milyennek tűnt a szeráf az első részben. Zirivel kapcsolatban pedig örültem, hogy túl tudott lépni a Karou után vágyakozáson és tudott valami újít is mutatni, amitől egyből érdekesebb lett a karaktere.
Az új szereplők közül Eliza sajnos nem sikerült olyan jóra, engem az ő részei kifejezetten untattak. Nem tudom megmagyarázni miért, egyszerűen nem érdekelt annyira az ő sorsa, még annak ellenére sem, hogy az írónő jó adag rejtélyt csempészett bele.
Egybevetve nem sikerült annyira epikusra az utolsó rész, mint azt vártam volna, de még így is helye van a kedvenc trilógiáim között. Laini Taylortól pedig egész biztosan más könyveket is olvasni fogok.
Értékelés: 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése